Közösségi lepkészet – minden adat számít

Írta: Szabadfalvi András (Magyar Lepkemonitoring-Hálózat / Szalkay József Magyar Lepkészeti Egyesület)

A nyugati világban mára komoly múltra tekint vissza és nagy elismertséget vívott ki a Citizen Science, amit leginkább „közösségi tudomány”-ként fordítanak magyarra. Nálunk, mint annyi más új áramlat, némi késéssel, még csak most van igazán elterjedőben, most válik igazán elfogadottá. Mit is jelent ez a lepkék kutatása és a környezet megőrzése terén, mire jó, és hogyan vehetsz benne részt?

Az „amatőr” nem a „profi” ellentéte
„Amatőr” mondják sokszor lekicsinylően valakire, s ezzel arra céloznak, hogy nem ért úgy az adott témához, mint egy igazi „profi”. Pedig ez egyáltalán nincs így. A profi lepkész csupán annyit jelent, hogy az illető megélhetés szerűen él a „lepkészetből”, ezért fizetik, míg az amatőr lepkész nem ebből él, hobbiból és érdeklődésből foglalkozik a lepkékkel. Ilyen neves „amatőr” lepkész volt például Metelka Ferenc, dabasi gyógyszerész, a Metelka-medvelepke felfedezője, N. Ch. Rothschild, a befolyásos bankárcsalád sarja, vagy az író, Vladimir Nabokov. Mind az amatőrök, mind a profik körében akadnak kimagaslóan hozzáértők és szerényebb tudással rendelkezők. Arról nem is beszélve, hogy minden érdeklődő képes annyi ismeretet szerezni, amivel már megbízható és értékes adatokat szolgáltathat. Ideje, hogy az „amatőr” szó elveszítse a hozzá társuló negatív sugalmazást hazánkban is.

Adatéhség
„Nem lehet minden pofon mellé egy forgalmi rendőrt állítani” – mondja Fülig Jimmy, Rejtő Jenő örökbecsű művében. Ez ugyanígy van a tudományos kutatás és a természetvédelem területén is: nincsen annyi kutató, hogy minden egyes helyen vizsgáljuk a lepkeközösségeket, és nincs annyi természetvédelmi őr, hogy megvédjük egy védett lepkefaj minden egyes egyedét vagy akárcsak élőhelyét. Akkor lehetünk hatékonyak, ha minél több természet iránt érdeklődő ember – vagy mondhatjuk őket „amatőr kutatóknak” is – hozzájárul az erőfeszítésekhez. Több „kutató” = több adat = pontosabb kép. Ezt az Egyesült Királyságban már igen korán felismerték, és 1976 óta folynak hosszú távú lepkemegfigyelések lelkes lepkebarátok, amatőr lepkészek részvételével ([1]brit transzekthálózat). Mára közel 50 éves(!) adatsor áll a kutatók rendelkezésére, világos és szomorú képet rajzolva a lepkék ottani helyzetéről. Mindehhez több ezer helyszínt (transzektet) vizsgálnak heti rendszerességgel „amatőr lepkészek” segítségével, és évente megszervezik a Nagy lepkeszámlálást (Big Butterfly Count), amelynek népszerűsítője és „reklámarca” tavaly nem kisebb név, mint Sir David Attenborough volt. Világos, hogy a lelkes érdeklődőktől érkező, értékes adatokat eldobni luxus, ezt egyetlen ország sem engedheti meg magának, mi sem.

Ezt az igényt még jobban felerősíti a „big data” forradalom. Minden kornak megvan a maga tudományos forradalma. A mostani koré az elképesztően megnövekedett mennyiségű begyűjthető és feldolgozható adat. Mindez a számítástechnika révén vált lehetővé. Gondoljunk csak arra, hogy egy mai, az emberek többsége számára elérhető, átlagos okostelefon számítástechnikai teljesítménye is túlszárnyalja a 20 évvel ezelőtti asztali számítógépekét. Ráadásul, olyan más kiegészítő funkciókat is kínálnak, mint a GPS-helymeghatározás vagy dokumentációs fotó készítése. Épp ezért, a mai mobil eszközök kiválóan alkalmasak a terepi adatgyűjtésre.

Miért éppen a lepkék, mi az a lepke-monitorozás, és mire jó?
A mindenki számára elérhető okostelefonokkal és a lelkes amatőr lepkészekkel adottak a feltételek ahhoz, hogy adatokat gyűjtsünk és megvizsgáljuk, mi történik a lepkékkel Magyarországon. Csak így láthatjuk pontosan, hogyan reagálnak a klímaváltozásra, az élőhelyek eltűnésére, vagy mondjuk a nagyüzemi, sok vegyszert használó, [2]monokultúrás mezőgazdaságra. Ehhez folyamatosan nyomon kell követnünk a lepkeközösségek, vagy idegen szóval lepkepopulációk változásait: milyen fajokból tevődnek össze, hogyan változik az adott élőhelyen található lepkék fajösszetétele (diverzitás), és hogyan változnak e fajok egyedszámai (abundancia). Ezt a folyamatos adatgyűjtést, nyomon követést és elemzést hívjuk monitorozásnak.

És hogy miért éppen a lepkéket vizsgáljuk? Természetesen, sok egyéb más rovarcsoportot is vizsgálhatnánk, mint például a tegzeseket. Ám egyrészt a lepkéket, főleg a nappali nagylepkéket, viszonylag könnyű megfigyelni akár a kertünkben vagy a parkokban is, szépségükkel sok érdeklődőt rabul ejtenek, ők is fontos beporzók és, nem mellesleg, kiválóan mutatják a természeti környezet állapotát, mert többségük igen érzékenyen reagál a környezeti változásokra. Ez utóbbi például azt jelenti, hogy sokszor egy adott lepkefaj hernyójának tápnövénye még megtalálható egy területen, a rajta élő lepke viszont már csak egyre kisebb számban, vagy akár ki is pusztult.

Összegezve, azért fontos a lepkék helyzetéről adatokat gyűjteni, mert segítségükkel láthatjuk, mi történik a természeti környezetünkkel, mit okoz a globális felmelegedés, előrejelzik az esetleges várható negatív változásokat, időt biztosítva a cselekvésre, és megmutatják, hogy a további biodiverzitás-pusztulás megakadályozására tett lépéseink mennyire sikeresek. Ezt az Európai Unió is felismerte, és a [3]Beporzóvédelmi kezdeményezés keretében, a tagállamok számára hamarosan kötelező lepkemonitorozást és adatszolgáltatást ír elő, kidolgozott módszerekkel és mutatókkal.

Transzekt, jelölés-visszafogás és más úri huncutságok – Hogyan lehet a lepkéket vizsgálni?
Az ördög a számokban lakik. Az emberszabásúak kevés utódot hoznak, viszont utódaikat nagy arányban nevelik fel sikeresen, ellenben a lepkék – és az ízeltlábúak többsége – sok utódot hoz (sok petét rak), amelyeknek általában csak egy töredéke fejlődik ki és válik felnőtt egyeddé a betegségek, ragadozók, élősködők, rossz időjárás vagy élelemhiány miatt. Csakhogy még így is „rengeteg” kifejlett lepke repdes egy-egy virágokban gazdag gyepen, amelyeknek megint csak egy kis része fog végül párosodni és utódokat nemzeni. Ennyi lepkét egyenként megszámolni, megvizsgálni legtöbbször nem tudunk, illetve elképesztő munkaigénnyel járna. Mit csinál ilyenkor a kutató? Mintát vesz a lepkesokaságból. Ez azt jelenti, hogy valamilyen egységes (standardizált) módszer alapján csak bizonyos egyedeket választ ki és figyel vagy vizsgál meg, s ebből következtet az összes egyedre, azaz a teljes lepkeközösségre. Bármilyen mintavételi módszert is választunk, annak mindig lesz hibája. A jó hír viszont az, hogy az ugyanazzal a standard módszerrel gyűjtött adatok ugyanúgy fognak a tényleges helyzettől eltérni, azaz „hibázni”, és ezt a standard hibát később, az adatok elemzése során, figyelembe tudjuk venni.

A legegyszerűbb vizsgálati módszer a jelenlét-hiány felmérés. Ez nem jelent mást, mint megnézzük, hogy egy bizonyos helyen megvan-e egy bizonyos faj. Ha például beküldünk egy lepkefotót (észlelést) a hely és idő megjelölésével valamelyik internetes fórumra, vagy az izeltlabuak.hu-ra, azzal az illető fajról jelenlét-hiány felmérést végezünk. Ez a felmérési módszer a legegyszerűbb és legkevésbé munkaigényes, ám az ebből nyerhető információ is kevesebb – de ez is fontos.

Egy picit munkaigényesebb, több információt adó vizsgálati módszer a „napi lista”, az angol daily list-ből magyarítva. Ilyenkor egy adott helyen – mondjuk a kertünkben vagy egy erdei réten –minden látott lepkefajt feljegyzünk.

Még több információt nyújt, ha egy adott időtartam (15 perc) alatt megszámoljuk az összes sétaútvonalunk mentén látott lepkefaj minden egyedét. Ezt időlimites vagy időkorlátos számlálásnak hívják és az Európai Lepkemonitorozó Program (eBMS) kínál rá egy ügyes mobiltelefonos alkalmazást egyelőre még csak angolul, de hamarosan már magyar nyelven is. Az app androidra és iPhone-ra telepíthető, rögzíti a sétaútvonalunkat és közben beírhatjuk a látott lepkefajokat és rögzíthetjük ezek minden egyedét.

Ennél is részletesebb adatokat kapunk, ha „transzektezünk”. Ez egy sávos mintavételi módszer, melynek során egy állandó útvonalat (transzektet) megfelelő időközönként – rendszerint hetente –, egyenletes sebességgel lejárva, feljegyezzük az észlelővel együtt mozgó képzeletbeli lehatárolt térben (általában 5x5x5 m-es képzeletbeli kocka) észlelt lepkefajokat és egyedszámaikat. A metódus nagy előnye, hogy minden előforduló fajt vizsgálunk, így az általános biodiverzitásról kapunk fontos információkat. Így nyerték a már korábban említett, 45 évnyi brit adatok zömét, jelenleg a transzektek adják az európai nappalilepke-monitoring gerincét, és e módszer szerepel az EU Beporzóvédelmi kezdeményezéséhez kidolgozott adatszolgáltatási csomagban is. A már említett, hamarosan magyarul is elérhető, lepkeszámláló mobil app transzektezésre is alkalmas.

A legrészletesebb, ám legtöbb szakértelmet és időráfordítást igénylő mintavételi eljárás a teljes „jelölés-visszafogás”. Ennek során egy adott helyen egy adott lepkefaj mindenegyes megfogott egyedét megjelöljük, és közben feljegyzünk mindenegyes újonnan megjelölt vagy visszafogott, már korábban megjelölt egyedet (GPS-koordináták, dátum-időpont, lepke állapota). Egy jelölés-visszafogásos vizsgálatból nagyon sok mindent tudhatunk meg egy-egy fajról: a lepkék élettartama, hímek és nőstények aránya, az adott populáció teljes becsült egyedszáma, az egyedek mozgása, stb. A nagy munkaidőigény miatt viszont a módszert csak egy-egy gondosan kiválasztott, a természetvédelem szempontjából különösen jelentős célfajra és élőhelyre alkalmazzák.

Legyél te is lepkész kutató!
Ha szeretnél tenni a természeti környezet megőrzéséért, a környezettudatosságon, faültetésen, szelektív szemétgyűjtésen, kertedben néhány virágos gyepfolt kaszálatlanul hagyásán túl, adatgyűjtéssel is segítheted közös erőfeszítéseinket.

Ha csak egy-egy lepkeadatot, egy-egy észlelést, azaz lepkefotót hely és időpont megjelöléssel szeretnél megosztani, ezt például az www.izeltlabuak.hu honlapon megteheted.

Ha esetleg nem vagy biztos a határozásban, a facebookon számos csoport segíthet neked, például a „Lepkék, pókok, bogarak határozója”.

Ha egy picit komolyabb munkába is szeretnél bekapcsolódni, például szeretnél 15-perces lepkeszámlálást vagy transzektezést végezni, vedd fel a kapcsolatot a Szalkay József Magyar lepkészeti Egyesület részeként működő Magyar Lepkemonitoring-Hálózattal (www.facebook.com/lepimonitoring), vagy ha nem laksz túl messze Izsáktól, keresd meg transzektezőinket a Kiskunsági Nemzeti Park Kolon-tavi törzsterületén (Morvai Edina, edi@kolon-to.com).

Ne feledd, hogy minden adat számít, és mi számítunk rád! Önkéntes kutatónak lenni nem ördöngösség.

[1] transzekt = sávos mintavételi módszer, melynek során egy állandó útvonalat megfelelő időközönként egyenletes sebességgel lejárva, feljegyezzük az észlelővel együtt mozgó képzeletbeli lehatárolt térben (általában 5x5x5 m-es képzeletbeli kocka) észlelt lepkefajokat és egyedszámaikat.
[2] monokultúra: összefüggő, nagy területeken ugyanazon haszonnövény termesztése. Így jönnek létre a hatalmas, repce-, gabona-, vagy napraforgótáblák, amelyek biológiai változatossága, „biodiverzitása” nagyon csekély. A vegyszerhasználat (rovar- és gombaölő szerek, gyomirtók) miatt, csak időszakos nektárforrás szerepét tölthetik be, élőhelyként, a hernyók és egyéb rovarlárvák tápnövényeiként nem szolgálnak.
[3] EU Pollinators Initiative: EU Beporzóvédelmi kezdeményezés. Jelenleg ajánlásokat, hamarosan a Közös agrárpolitikában (CAP) érvényesülő. a tagállamok számára kötelező előírásokat fogalmaz meg a beporzók (házi méhek, vadméhek, darazsak, lepkék, zengőlegyek, legyek, bogarak, stb.) védelme érdekében.