Kalandor túzok ősei útvonalán
Írta: Lóránt Miklós, természetvédelmi területfelügyelő KNPI
Túzok élőhelyek egykor és ma
A túzok Magyarországon kilenc Különleges Madárvédelmi Területen fordul elő rendszeresen, melyek mind részei az Európai Unió ökológiai hálózatának, a Natura 2000-nek. Legnagyobb egyedszámban Kelet-Magyarországon, egy meglehetősen összetett élőhely-komplexben él. Az itt található hat elkülönülő régió között rendszeres a túzokok átmozgása, amit a Körös-Maros Nemzeti Park Igazgatóság dévaványai Túzokvédelmi Állomásán nevelt és jelölt madarak megfigyelései már többször is megerősítettek.
A kiskunsági állomány ebből a szempontból elszigeteltebb a Duna-Tisza közén. A legközelebbi lakott túzokos terület hozzájuk képest 80-100 km-re található. Tekintve, hogy e nagytestű madarak nem éppen hosszútáv-repülők, így az itteni példányok napi rendszerességgel bizonyosan nem látogatják keleti fajtársaikat; alkalomszerű keveredés azonban előfordul, amiről a genetikai vizsgálatok eredményei mellett már több bizonyítékot is szereztek a szakemberek.
Először 2008 áprilisában figyeltek meg Kunszentmiklós központi túzokos területén egy Dévaványán nevelt és a Hevesi-síkon repatriált fiatal madarat. 2008 óta nagyjából kétévente van egy-egy szórvány megfigyelés a Kiskunság és a kelet-magyarországi túzokos területek között, a legutóbbi 2019 őszén Dóc határában volt.
Különös figyelmet érdemel egy viszonylag jól definiálható Kiskunság - Tápióság - Jászság - Kelet-Magyarország útvonal, ami a jelenleg is túzokok lakta területek között húzódik. A Tápióság és a Jászság egykor jól ismert túzokos területek voltak, ám a faj létszámának drámai csökkenésével és élőhelyének kritikus méretűvé zsugorodásával eltűntek onnan. Az alkalomszerű megfigyelések Ócsa, Vasad, Üllő térségében, illetve egy 2006 és 2016 között megfigyelt madár egyszeri elmozdulása is azt mutatja, hogy az egykori élőhelyek még élnek, valamilyen módon kódolva vannak a ma élő túzokok fejében és időről-időre fel is keresik azokat…
A jeladó nélkül titokban maradt volna
A túzok határon átnyúló védelme Közép-Európában nevű LIFE program keretében több túzokra is nyomkövető került. A vizsgálat egyik célja, hogy fényt derítsen az egymástól elszigetelt hazai túzok-élőhelyek közötti kapcsolatokra, vagyis választ kapjunk arra, hogy az egyes élőhelyeket milyen gyakorisággal használják a madarak és milyen mértékben keverednek egymással.
Egy, a Felső-Kiskunságban 2018 augusztusában fiókaként jelölt tojó az azóta eltelt mintegy 20 hónap alatt már számos hasznos információval szolgált. Az általa használt területek vonatkozásában 2020 áprilisáig semmi szokatlan nem volt megfigyelhető, jóllehet a leginkább frekventált területek szépen kirajzolódtak Alsónémedi, Bugyi, Kiskunlacháza, Apaj, Kunszentmiklós és Kunpeszér települések külterületein.
Ám 2020. április 16-án a szakemberek számára is meglepő módon a madár Bugyiról Kunpeszérre, onnan Dabasra, majd később Vasad település határába mozdult. Szokatlan útja első éjszakáját mintegy 23 km-re töltötte a megszokott területétől. Másnap hajnalban Tápióság település határába repült át és az egész napot a Tápió-Hajta Vidéke Tájvédelmi Körzet egy legeltetett gyepterületén töltötte.
Ez az elmozdulás önmagában is érdekes adat, de ami igazán meglepő, hogy ez a fiatal madár teljesen egyedül vállalkozott erre az útra és valami egészen hihetetlen ösztönösséggel talált rá ősei egykori otthonára, ami azóta már rendkívül átalakult. A gyepterületek jelentős mértékben cserjésedtek, a szántóföldeken a művelés intenzitása drasztikusan megnőtt, és az infrastrukturális fejlesztések eredményeként az egykori élőhelyeken számos légvezeték veszélyezteti a túzokok szabad mozgását.
Talán sosem fog kiderülni, hogy az élőhelyi változások miatt vagy a költési inger, netán a honvágy hajtotta, de mindenesetre a harmadik nap hajnalán egyetlen repüléssel, maratoni távot megtéve pontosan azon a Bugyi határában lévő táblán landolt, ahonnan három nappal korábban elindult.
Miután visszatért, újra a túzokok által rendszeresen látogatott területeket kezdte használni. Április vége-május eleje a fészkelés ideje, a tyúkok többsége ekkorra költésbe kezd. A mi madarunk sem várt sokáig, 10 nappal érkezése után már költési viselkedést mutatott a jeladó által küldött információk alapján.
Reménykedhetünk az új generációban
A LIFE program innovatív módszerek alkalmazásával próbálja segíteni a túzokvédelmi szakemberek munkáját. Hosszútávon olyan távérzékelési módszer kifejlesztése a cél, amivel a rejtett módon fészkelő túzok már a mezőgazdasági területeken végzett beavatkozások megkezdése előtt nagy biztonsággal detektálható lenne.
Ennek első lépéseként az ismert fészkek környezetét, így a jelölt madarat is nagy magasságból, hőkamerás drónra szerelt kamerával lefényképezték, így egy szerencsés véletlennek köszönhetően az is ismertté vált, hogy a madarunk három tojáson kotlik.
A túzok mezőgazdasági környezetben, talajon fészkel, 1-2, ritkábban 3 tojást rak. A fiatal madarak költésére általában a sikertelenség jellemző, hiszen a közel 4 hétig tartó kotlás és több hónapos fiókanevelés alatt számos veszélyeztető tényezővel kell megküzdeniük, ami nagy tapasztalatot és rutint kíván a tyúk részéről. Ezek közül az intenzív gépesített mezőgazdasági művelés kártétele és a ragadozók okozta veszteségek kiemelendők, de az agrár-élőhelyeken jól dokumentáltan kimutatott degradáció eredményeként a táplálékbázis csökkenése is komoly gondokat okoz.
A jelölt madár költőhelye mindössze 500 méterre van attól a helytől, ahol két éve fiókaként befogták és megjelölték. Ez szintén fontos információ a szakemberek számára, ugyanis azon túl, hogy a költési területhűség a faj egyik jellemzője, az adott terület jó természetességi állapotára is utal. Az érintett terület része annak a természetvédelmi célokat is szolgáló agrártámogatási rendszernek, amit a Magas Természeti Értékű Területek programjának túzokvédelmi előírásai jelentenek. Ennek köszönhetően a túzok fészkelése szempontjából kritikus időszakban durva emberi behatástól nem kell tartanunk, így minden reményünk megvan arra, hogy a tojásokból újabb kalandvágyó túzokok fejlődjenek.
